Egy kertes háznál a víz útja a vízóraaknában kezdődik, és onnan jut el a házhoz, a kerti csaphoz és a locsolókörökhöz. Ha ezt a pontot egyetlen vezérlés felügyeli, a locsolás nem egy önálló eszköz lesz, hanem egy olyan rendszer része, amely azt is tudja, mennyi víz fogy, hol és mikor, és mi a teendő, ha valami nem stimmel. Ebben a cikkben egy általunk kiépített rendszert mutatunk be. A rendszer hat mágnesszelepet vezérel (négy rotoros locsolókört, egy csepegtető kört és egy kört, amely ma a medence töltését és egy kerti zuhanyt lát el). Emellett külön méri az ivóvizet és a locsolóvizet, felügyeli az ivóvíz nyomását és hőmérsékletét, leszívatja a vízóraaknába gyűlő vizet, és veszély esetén áramtalanítja az aknát.
A leírás a ténylegesen futó programokra épül: a Home Assistant mellett futó Node-RED-folyamatokra, a vezérlő ESPHome-konfigurációjára és a Home Assistant vezérlőpultjaira. A cikkben szereplő küszöbök és időzítések a programban ténylegesen beállított értékek.
Miért egy rendszer a locsolás és a vízóraakna?
A két feladat ugyanazokat az adatokat használja. A locsolás pontosságához tudni kell, mennyi víz ment ki egy körön; a szivárgás felismeréséhez tudni kell, mikor folyik víz, holott minden szelep zárva van; a házvédelemhez pedig el kell tudni zárni a fővezetéket. Mindhárom a vízóraaknában lévő mérőkre és elzárókra támaszkodik, ezért ésszerű egy közös vezérlésre bízni őket.
A rendszer három célt szolgál. Az első a takarékos és mérhető öntözés: a kert annyi vizet kapjon, amennyit az aznapi számítás szerint kell, és ezt utólag ellenőrizni is lehessen. A második a vízkár megelőzése a házban és a kertben. A harmadik az akna biztonsága, mert ott erősáramú berendezések is vannak, és egy elárasztott akna életveszélyes lehet.
A vezérlés felépítése: ESP32, RS485 és Home Assistant
A terepi vezérlő egy ESPHome-mal programozott ESP32 mikrovezérlő, amely Wi-Fi-n, az ESPHome saját API-ján kapcsolódik a Home Assistanthez. Egy RS485-átalakítón keresztül két modult kezel Modbus RTU protokollon. Az egyik egy RS485-ös I/O modul 8 bemenettel és 8 relével, a másik egy 0–10 V-os feszültségmérő modul. Az RS485 ipari soros busz, amely hosszabb kábelen és zajosabb környezetben is megbízhatóan működik, ezért jó választás egy vízóraakna környezetébe. A Modbus az a protokoll, amellyel a vezérlő a buszon lévő modulokat 5 másodpercenként lekérdezi és kapcsolja.
Az I/O modul nyolc reléjéből hat a hat mágnesszelepet kapcsolja, egy az ivóvíz motoros golyóscsapját, egy pedig a zsompszivattyút. A modul bemenetei közül ötre a vízóraakna vízszintkapcsolói csatlakoznak, három tartalék. A feszültségmérő modul az ivóvíz nyomástávadójának jelét olvassa. Ami nem a buszon van, azt az ESP32 közvetlenül kezeli: a két vízóra impulzusai a bemeneteire futnak be, a két DS18B20 hőmérő 1-Wire buszon csatlakozik, a kerti csap szelepét pedig egy relépanel egyik reléje kapcsolja.
Az ESP32 tehát a jeleket gyűjti és a kimeneteket kapcsolja, a döntések viszont a Home Assistantben futó Node-RED-folyamatokban születnek. Itt dől el, mikor induljon egy locsolókör, meddig menjen, mikor kell leszívni az aknát, és kinek kell értesítést kapnia. Ennek az a következménye, hogy a működési szabályokat (időpontok, küszöbök, engedélyezések) a Home Assistant felületén lehet állítani, és minden lényeges állapot ott is látszik. A vezérlőn helyben egyetlen szabály fut: amíg bármelyik locsolókör nyitva van, a kerti csap szelepe zárva marad, és az utolsó kör lezárása után 6 másodperccel visszaáll az előző állapotára. A vezérlő újraindulása után a locsolókörök alapértelmezésként zárva, az ivóvíz alapértelmezésként nyitva indul.
Hat szelep, egyszerre mindig csak egy
A hat mágnesszelepet egy olvadóbiztosítékokkal védett, 24 V AC-s csengőtranszformátor táplálja. A program egyik legfontosabb szabálya ezért a kereszteretesz: ha bármelyik kör bekapcsol, a másik ötöt azonnal lekapcsolja. A transzformátor teljesítménye korlátozott: három egyszerre nyitott szelep már túlterhelné, és ez a transzformátor tekercszárlatához vezethet. A retesz a mérést is szolgálja: egyetlen locsolóvízmérő van, így a kijuttatott vízmennyiség csak akkor rendelhető hozzá egy körhöz, ha egyszerre egy kör megy.
A hat szelep eredetileg öt locsolókörre és egy csepegtető körre készült. Ma az 1. kör már nem locsol: ez a kör tölti a medencét, és ez látja el a kerti zuhanyt is. A zuhanyt egy rá szerelt frient Zigbee-nyomógombbal lehet indítani. A medencének saját, külön ESP32-es vezérlője van (szűréssel, fűtéssel és töltőszeleppel); annak bemutatása nem része ennek a cikknek. Az 1. kört az öntözési program nem ütemezi, de bármikor indul, a rendszer méri a rajta átfolyt vizet.
A 2–5. kör rotoros szórófejes locsolókör; ezek futásidejét a rendszer naponta maga számolja ki. A 6. kör a csepegtető, ennek külön szabályai vannak, erről lent lesz szó.
Az automatikus locsolás körei hajnalban, 3 és 6 óra között indulhatnak. A program ebben az időablakban percenként megnézi, hogy valamelyik kör beállított indulási ideje elérkezett-e, és hogy a kör az adott napon engedélyezve van-e. A 2–6. körnél a hét minden napja külön kapcsolható, és mindegyik körnek van saját automatika-engedélye. Az egész öntözőrendszernek van egy főkapcsolója is: ha azt kikapcsolják, mind a hat szelep azonnal zár.
Mennyi vizet kér a kert? A napi vízigény-számítás
A locsolás mennyiségét nem fix percszám adja. Minden éjjel 3:05-kor a vezérlés lekérdezi egy partnerünk öntözésszámító szolgáltatását, és elküldi neki a kert adatait: a földrajzi helyet, a talaj típusát, a fű típusát, a kívánt öntözési intenzitást és az utolsó locsolás dátumát. A szolgáltatás a kert paraméterei mellett az időjárási adatokból, a lehullott és a várható csapadékból számol.
A válaszból a rendszer több adatot is felhasznál: kell-e aznap locsolni, és ha igen, hány milliméter vizet kell kijuttatni, hány naponta indokolt a locsolás, mi az ideális kezdési idő, és kell-e délben egy rövid frissítő locsolás. Ezek a Home Assistant locsolási vezérlőpultján is megjelennek, így látszik a számított vízigény, az ajánlott locsolási gyakoriság és a kezdési idő. A körök tényleges indulási időpontja ettől függetlenül körönként beállított érték marad.
Ha a válasz szerint aznap nem kell locsolni, a rendszer letiltja a rotoros köröket, és a futásidejüket nullára állítja. Ha kell, a kapott milliméterből minden körre kiszámolja a futásidőt. Körönként százalékos korrekció is megadható, például ha egy terület árnyékosabb vagy gyorsabban kiszárad, mint a többi.
A külső szolgáltatásra támaszkodó vezérlésnek számolnia kell azzal, hogy a szolgáltatás nem válaszol vagy hibás adatot ad. A program ezért ellenőrzi a választ: hibás válasz esetén 30 másodperc múlva újrapróbálkozik, és számolja a hibákat. Ha a hibák száma háromnál több lesz, vagy a kérés 10 másodpercen belül nem fejeződik be, az automata locsolást letiltja, és értesítést küld. Ez tudatos döntés: rossz vagy hiányzó adat alapján inkább ne locsoljon, mint hogy találomra fusson. A hibaszámláló éjfélkor és a Node-RED újraindulásakor nullázódik.
Percből milliméter: kalibrálás és visszamérés
A számítás milliméterben adja meg a vízigényt, a szelep viszont percekben nyit. A kettő közötti váltószám körönként más, mert más a szórófejek vízhozama és más a lefedett terület. Ezt a programban osztóértéknek hívjuk: azt mutatja meg, hány milliméter vizet juttat ki a kör percenként. Mivel 1 liter víz 1 négyzetméteren 1 mm vízréteget ad, az osztóérték a percenkénti vízhozam (liter/perc) és a kör területének (m²) hányadosa. A futásidő ebből már egyszerű: a szükséges milliméter osztva az osztóértékkel.
Az osztóértéket nem becsülni kell, hanem mérni. Minden rotoros körhöz tartozik egy kalibráló gomb a Home Assistantben. Megnyomásakor a rendszer bekapcsolja a kört, kiolvassa a locsolóvízmérő állását, 5 percig hagyja futni a kört, majd újra kiolvassa a mérőt, és lezárja a szelepet. A két mérőállás különbségéből kiszámolja a percenkénti vízhozamot, elosztja a kör programban rögzített területével, és az eredményt beírja a kör osztóértékébe. A gomb a mérés idejére tiltja az újbóli indítást, hogy egy dupla kattintás ne rontsa el a mérést.
A kalibrálás után sem bízza magát a rendszer a számításra. Minden automatikus futás után megméri, valójában hány liter ment ki a körön, ezt a terület alapján milliméterre váltja, és összeveti a korrekcióval együtt elvárt mennyiséggel. Ha az eltérés legalább 0,5 mm, Telegram-üzenetben jelzi, hogy a kört újra kell állítani. Az utolsó futás kijuttatott mennyisége literben és milliméterben is megjelenik a kör adatlapján. Ez a visszacsatolás teszi ellenőrizhetővé az öntözést: ha egy szórófej eltömődik vagy elfordul, az a mért vízmennyiségen is látszani fog.
A csepegtető kör és a nyomásesés-védelem
A 6. kör csepegtető, és másként működik, mint a rotoros körök. A futásidejét nem a napi vízigény-számítás állítja, hanem beállított értékkel, a saját időpontjában és a saját napjain fut. A rajta átfolyt vizet a rendszer literben méri.
A csepegtető körre külön védelem vigyáz. Amíg a kör nyitva van, a rendszer figyeli az ivóvízhálózat nyomását. Ha a nyomás 3 bar alá esik, a rendszer 12 másodperc múlva újra megnézi. Ha ekkor is, vagy a kör futása alatt később ismét 3 bar alatt van, lezárja a csepegtető kört, és értesítést küld, hogy a nyomásesés-védelem kikapcsolta. A tartós nyomásesés arra utalhat, hogy a körben valahol szabadon folyik a víz, például levált egy tömlő vagy megsérült egy cső; ilyenkor a gyors lezárás kevesebb elfolyt vizet és kisebb kárt jelent.
Déli frissítő és egyszeri locsolás
A napi számítás azt is jelezheti, hogy a nagy melegben délben szükség van egy rövid frissítő locsolásra. Ha ez a jelzés aktív, és a déli locsolás a Home Assistantben engedélyezve van, a rendszer délben egy előre beállított, kis vízmennyiséggel végigfuttatja a rotoros köröket. A futásidőket ugyanazzal az osztóértékkel számolja, a köröket pedig nagyjából háromperces eltolással indítja egymás után. A déli jelzés éjfél után alaphelyzetbe áll, így csak arra a napra érvényes, amelyre a számítás kérte.
Kézi indításra is van lehetőség. Az egyszeri locsolásnál milliméterben kell megadni, mennyi vizet kapjon a kert, és ki kell jelölni, mely körök fussanak. Egy gombnyomásra a rendszer sorban végigmegy a kijelölt körökön, mindegyiket a kiszámolt ideig futtatja, és ezeknél a futásoknál is méri a kijuttatott mennyiséget. Egy másik gomb az egész sorozatot azonnal leállítja. Ezen felül minden kör egyenként, kézzel is bekapcsolható a kör adatlapjáról.
Mit lát a lakó a Home Assistantben?
A locsolás és a vízrendszer két vezérlőpultot kapott. Mindkettő bal oldalán ugyanaz a felülnézeti áttekintő látszik: a ház és a kert rajzán a körök indulási időpontja és aznapi futásideje, az ivóvíz nyomása, a vízóraakna vízszintje és hőmérséklete, a kerti csap és a medence állapota.
A locsolási oldalon a rendszerszintű kapcsolók (főkapcsoló, automatikus futásidő-számítás, déli locsolás) és a napi számítás eredményei kaptak helyet. A körök beállításai egy kártyán, körválasztóval érhetők el. Itt a kiválasztott kör kézi és automatikus üzemmódja, indulási ideje, futásideje, korrekciója, a hét napjai és az utolsó futás kijuttatott mennyisége egy helyen állítható és ellenőrizhető.
A vízrendszer oldalán az ivóvíz, a kerti csap és az akna áramtalanításának kapcsolói mellett az akna vízszintje, a szivattyú és a védelmei, a szintkapcsolók egyenkénti állapota, a tömörségteszt eredménye és az elfagyásveszély látszik.
Két vízóra, literpontosan
Az ivóvíz és a locsolóvíz útjába egy-egy impulzusos vízóra került, literenként egy impulzussal. Az impulzusok közvetlenül az ESP32 bemeneteire futnak be, és mindegyik egy Home Assistant-számlálót léptet; erre épül a mérőállás és a napi, havi fogyasztás kijelzése. A locsolóvíz-oldalon a rendszer ezenfelül 3 másodpercenként kiszámolja az utolsó egy perc impulzusaiból a pillanatnyi térfogatáramot liter/percben.
A mérésre több funkció épül. A rendszer jelzi, ha egy vízvezetéken folyamatban van fogyasztás, és értesít, ha az ivóvízfogyasztás 2 órán, a locsolóvíz-fogyasztás 4 órán keresztül megszakítás nélkül tart. A havi fogyasztásból a vízszolgáltató díjtételei alapján becsült havi költséget is számol, külön az ivóvízre és a locsolóvízre. A saját mérőkből és egy egyszeri kiegyenlítő értékből a szolgáltatói főmérő és a locsolóvíz-mellékmérő állását is előállítja, így a hivatalos mérők állása az aknába lemászás nélkül is követhető.
A locsolóvíz-mérés a szivárgásfigyelés alapja is. Amikor egy locsolókör lezár, a rendszer 2 percet vár, és ha ezután a térfogatáram még mindig 1 liter/perc fölött van, kritikus telefonos értesítést küld. Ugyanez történik, ha a locsolóvíz-fogyasztás egy órája tart, miközben mind a hat mágnesszelep zárva van. Mindkét eset arra utal, hogy a víz olyan úton folyik, amelyet a vezérlés nem nyitott ki.
Nyomás és hőmérséklet az ivóvízen
Az ivóvízen egy 0–6 bar méréstartományú, 0–10 V-os kimenetű nyomástávadó méri a hálózati nyomást. A feszültségjelet a Modbus-os feszültségmérő modul olvassa be, a Node-RED pedig bar-ra számolja át.
A nyomásmérésre épül a heti tömörségteszt. Minden hétfőn hajnalban, ha a teszt engedélyezve van, a rendszer elzárja az ivóvíz motoros golyóscsapját, 30 másodperc múlva leolvassa a nyomást, majd fél óra múlva újra, és visszanyitja a vizet. A két érték különbsége a Home Assistantben szenzorként megmarad, így hétről hétre összevethető. Ha a nyomásesés 0,5 bar fölött van, vagy ha a nyomás a teszt alatt nem csökken, hanem 0,2 bar-nál többel nő, a rendszer értesítést küld. Zárt golyóscsap mellett a nyomás csökkenése arra utalhat, hogy valahol a házi hálózatban szivárgás van. Mellékhatásként a heti teszt a ritkán mozgó golyóscsapot is megmozgatja.
A teszt nem zavarhatja a lakókat. Ha a fél óra alatt valaki felkapcsolja a fürdőszobai vagy a WC-lámpát, kézzel visszakapcsolja a vizet, vagy kikapcsolja a teszt engedélyét, a rendszer a tesztet azonnal megszakítja, visszanyitja a vizet, és a megszakítást a Home Assistant naplójába írja.
Az ivóvíz hőmérsékletét egy DS18B20 merülőszonda méri. A program a mért értéket csak akkor fogadja el valós vízhőmérsékletnek, ha az ivóvízfogyasztás legalább 10 másodperce folyamatban van. Álló víz esetén ugyanis a szonda inkább a cső és a környezete hőmérsékletét mérné, nem a hálózatból érkező vízét.
Vízérzékelők a házban és a ház vízellátásának elzárása
A házban több ponton vízérzékelő figyel: többek között a mosogató, a mosogatógép, a mosdók, a WC és a háztartási helyiség környékén. Ha valamelyik érzékelő legalább 5 másodpercen keresztül folyamatosan vizet jelez, a rendszer elzárja az ivóvíz motoros golyóscsapját. Az 5 másodperces feltétel kiszűri a pillanatnyi, téves jelzéseket, például egy kifröccsenő vízcseppet, egy valódi szivárgásnál viszont nem késlelteti érdemben a beavatkozást.
Az elzárásról minden regisztrált telefon értesítést kap, amely megnevezi a jelző érzékelőt, és rákérdez, vissza kell-e kapcsolni a vizet. Az érzékelők egy része ezenfelül célzottan áramtalanít: a háztartási vízérzékelő jelzésére a mosógép és a szárítógép, a konyhai érzékelők jelzésére a mosogatógép áramellátása kapcsol le. Így a vizet érő gépek nem maradnak feszültség alatt.
Ha senki sincs otthon
A kerti csap elé mágnesszelep került, elsősorban azért, hogy a gyerekek ne tudjanak játszani vele. A csap csak akkor kap vizet, amikor valóban szükség lehet rá: reggel nyit, ha van otthon valaki; lezár, amikor mindenki elmegy, és újra nyit hazaérkezéskor. Alvó üzemmódban és legkésőbb éjfélkor mindenképp lezár. Azt, hogy üres-e a ház, a Home Assistant egy külön állapota mutatja, amely a vendégeket is figyelembe veszi.
A rendellenes vízfogyasztás felismerése ugyanerre a jelenlétadatra épül. Ha senki nincs otthon, vendég sincs, és a mosógép sem megy, akkor a házban elvileg nem folyhat ivóvíz. A rendszer a távozás után 15 percet vár, majd ha az ivóvízfogyasztás 10 percen keresztül folyamatosan tart, értesítést küld. Ez a funkció jelez, de nem zárja el a vizet: az üzenet kifejezetten közli, hogy a víz nyitva maradt, a döntés a lakóé.
A vízóraakna: öt szintkapcsoló, zsompszivattyú és áramtalanítás
A vízóraaknában erősáramú berendezések is vannak, ezért az aknába gyűlő vizet nem lehet magára hagyni. Erre került beépítésre a zsompszivattyú, amelyet öt, egymás fölé szerelt vízszintkapcsoló vezérel. A kapcsolók az RS485-ös I/O modul bemeneteire csatlakoznak, a szivattyút a modul egyik reléje kapcsolja.
A kapcsolók alulról felfelé egyre magasabb vízszintet jeleznek. A legalsó azt mutatja, hogy van-e egyáltalán víz az aknában (ezt a szintet a szivattyú már nem tudja leszívni); a második alatt a szivattyúnak már nem szabad futnia; egy magasabb kapcsoló indítja a szivattyút, és ha egy percig nem jelez, leállítja. A legfelső a vészhelyzeti szint: ekkor a rendszer mindenképp megpróbálja elindítani a szivattyút. A kapcsolók állásából a rendszer százalékos vízszintet is számol a Home Assistant számára, és jelez, ha a kombináció fizikailag lehetetlen, például ha egy felső kapcsoló vizet jelez, egy alsó pedig nem. Az ilyen jelzés beragadt vagy hibás kapcsolóra utal. Mivel a szintek szerepét a program osztja ki, egy kapcsoló meghibásodásakor a szerepe ideiglenesen átrendezhető.
A szivattyú indításakor a rendszer azt is ellenőrzi, hogy az indítási szint alatti kapcsolók is vizet jeleznek-e; ha valamelyik nem, értesít, mert ez hibás vagy beragadt kapcsolóra utal. A szivattyúnak három védelme van. Ha futás közben a leállítási szint 15 másodpercig nem jelez vizet, a szárazonfutás-védelem leállítja. Ha az indítási szint vizet jelez, a leállítási szint pedig nem, a jelzések ellentmondanak egymásnak, és a szivattyú szintén leáll. Ha pedig 30 percnél tovább fut egyfolytában, az is hibára utal. Bármelyik védelem működésbe lép, a szivattyú addig nem indul újra, amíg a hibát a Home Assistantben egy gombbal nyugtázzák (a Node-RED újraindulása után egy perccel ez automatikusan is megtörténik), és a rendszer minden esetben üzenetben megírja az okát. A szivattyú két indulása között eltelt időt is méri, amiből látszik, milyen gyorsan telik az akna.
Az utolsó védvonal a Shelly áramtalanító relé, arra az esetre, ha a szivattyú vagy a szintmérés meghibásodik, és a víz mégis tovább emelkedik. Ha a legfelső szintkapcsoló 3 percig folyamatosan vizet jelez, és ez a funkció engedélyezve van, a rendszer a relével áramtalanítja az aknát, és értesítést küld. 5 másodperc múlva visszaellenőrzi a relé állapotát. Ha az áramtalanítás nem sikerült, újra megpróbálja, és minden telefonra figyelmeztetést küld, hogy az aknát megközelíteni életveszélyes.
A téli fagy is veszélyezteti az aknát. Az akna hőmérsékletét egy második DS18B20 hőmérő méri. Ha az akna hőmérséklete fél órán át −1 °C alatt van, a rendszer elfagyásveszélyt jelez. Ha a riasztás engedélyezve van, napközben, 8 és 22 óra között minden telefonra, éjjel csak egyre küld értesítést, és a LED-szalagos fényjelzést is elindítja. A kötődobozokba fűtést is beépítettünk, hogy a nedves, télen hideg környezet ne tegyen kárt a csatlakozásokban.
Értesítések: kinek, milyen csatornán, milyen sürgősséggel
Egy ilyen rendszer annyit ér, amennyire a jelzései használhatók. Itt az értesítések súlyosság szerint oszlanak meg. Telegramon érkeznek a beállítási figyelmeztetések (például hogy egy locsolókör eltér az elvárt mennyiségtől, vagy hogy egy szintkapcsoló gyanúsan viselkedik), valamint a tartós vagy gyanús ivóvízfogyasztásról szóló jelzések. A beavatkozást igénylő eseményekről (vízérzékelő miatti elzárás, API-hiba miatti letiltás, nyomásesés-védelem, sikertelen tömörségteszt) a Home Assistant mobilalkalmazásán keresztül érkezik telefonos értesítés. A szivárgásgyanús locsolóvíz-fogyasztás kritikus értesítésként jön, a magas vízszint miatti áramtalanításról pedig a Telegram mellett SMS is megy.
A Node-RED-folyamatok saját hibáit is figyeli a rendszer: ha valamelyik csomópont hibát dob, a hibaüzenet Telegramon érkezik, korlátozott gyakorisággal, hogy egy ismétlődő hiba ne árassza el a telefont.
Mire érdemes figyelni, ha hasonlót terveznél
A rendszer értékét nem az eszközök száma adja, hanem az, hogy a mérések visszacsatolnak. A vízóra nemcsak fogyasztást mutat, hanem ellenőrzi a locsolást, felismeri a szivárgást és kalibrálja a köröket. A nyomásmérő nemcsak egy szám a felületen, hanem a csepegtető kör védelme és a heti tömörségteszt alapja. Ha ilyen rendszert tervezel, a legfontosabb kérdés nem az, hány kört tud vezérelni, hanem az, hogy honnan tudja meg, hogy amit csinált, az valóban megtörtént, és mit tesz, ha nem.
A második tanulság a rétegzett biztonság. A vízóraaknánál a szivattyút a szintkapcsolók vezérlik, a szivattyút három védelem figyeli, és ha minden más hibázik, a Shelly-relé áramtalanít. Egy-egy réteg hibája így nem vezet közvetlenül veszélyhez.
A harmadik a tápellátás korlátainak tisztelete. Egy csengőtranszformátor olcsó és bevált megoldás a szelepekhez, de csak akkor, ha a vezérlés gondoskodik arról, hogy ne terheljék túl. Itt ezt a kereszteretesz biztosítja, a biztosítékok pedig a hibás kör leválasztását.
Ha meglévő kertet vagy házat szeretnél hasonló rendszerrel ellátni, és azt mérlegeled, mi oldható meg a mostani szerelvényekre építve, az okosotthon-szolgáltatásainknál olvashatsz arról, hogyan dolgozik az ESH Systems.
Szerző: Török Balázs, ESH Systems